Magyarországon a közterületeken, szolgáltató helyeken nem megfelelő a család-support, ezt tapasztaljuk nap mint nap, bár vannak itt-ott kivételek amik azt sugallják: Ilyen is lehetne!
Nincs pelenkázó, akkor sem, ha én akarok pelenkázni, akkor sem, ha a férjem. A gyerekekre sem gondolnak, nem csak a nők emancipálódására nem. (Bár a kevés jó tapasztalat azért ilyenkor mindig bevillan, pl. a szigetszentmiklósi okmányiroda újonnan kialakított játszó sarka, ahol azóta több a nyugalom, kevesebb a sírás, és a haját tépő szülő.)
Más tészta az apaság és anyaság igen különböző szerepköre, amit a magyar rendszer ránk szab. Ausztriában az első héten szemet szúró különbség a sok 4-6 órás álláslehetőség, amit a nők anyaságuk mellett ellátnak. Illetve a gyermekért bicikliző apukák délben. Csak feltételezem, hogy ezek a családok sem élnek "rosszabbul", mint mások. Valahogy így képzelem el a közös teherviselést, hozzátéve egy harmadik fontos különbséget: úgy tűnik nekem, a "karrier" mint önmegvalósítás nem követel 10 (+-) órás munkakört egy emancipált anyától, feltétlenül.
Mert ha azt követel, akkor azt arányosan a férfi oldalnak kell "behozni" a családi időkasszában, valahogy. Csak azért említve mindezt, hogy közben a gyerek is beleférjen valahogy a képbe a nők és férfiak egymás között zajló osztozkodásában. Mert ebben a meccsben csak mint egy baljós árny jelenik meg, ha még nem született meg, ha meg már igen, akkor mint egy időelvonó tényező, aki elveszi a lehetőséget apától vagy anyától, hogy dolgozzanak. Most nem számolok az amúgy ebben az esetben jól kereső nő által finanszírozott babysitter vagy házvezetőnő segítségével, vagy a pótolhatatlan nagyszülőkkel, akik anno ténylegesen a gyerekneveléssel foglalkoztak, míg a fiatalok (pénzt és önmagukat) kerestek.
Végeredményben túl sok az a tényező, ami mintha senkinek sem lenne jó, kivéve a férfiaknak? Valóban jó így nekik? (Minden tiszteletem itt azoké a családoké, akiknél ez harmonikusan megoldódott, mert -ahogy látom-, mindkét szülő ugyanabban a társadalmi, anyagi pozícióban dolgozva egyenlő arányban osztozkodik mind a kereső, mind a nevelő szerepeken. Ritka, de figyelemre méltó :) )
Hol kellene elkezdeni? Mert szerintem az nem lehet megoldás, hogy a másikat hibáztatjuk!
Mi például ott kezdtük, hogy a férjem felismerte, hogy infrastruktúra hiányában a babakocsiban/autó hátsó ülésén/utcai padon ő is tud pelenkázni. Lehet, hogy a pelenkázók hiánya Magyarországon valójában a gender mainstreamet hivatott támogatni? :)
VálaszTörlés