Egyik oldal: A gyereknek az a legjobb, ha minél tovább, 3-5 éves korig családi környezetben nevelkedik (amennyiben az kiegyensúlyozott).
És ezt is tudni véljük: ha az anya "oké", akkor a gyerek is "oké".
Másrészről viszont: A dolgozó anya egészségesebb anya (cikkek között, jobb menü).
Kevés az a szerencsés nő vagy család, aki feltevén a kérdést-"Mi a legjobb a gyerekemnek?"- minden alternatíva közül választhat, csak és kizárólag a gyerek érdekeit szem előtt tartva. Általában anyagi okok, karrier ambíciók, elköteleződés, vagy éppen ezek hiánya is szerepet játszik abban, hogy melyik útra térünk, mi és a gyermekünk.
A mai magyar családtámogatási rendszer adott, kritikusai szerint a hároméves gyes megnehezíti a női munkavállaló dolgát, hiszen a cégek nem szívesen alkalmaznak olyan munkaerőt, aki 3 vagy akár 6 (vagy több) évre is eltűnhet a cég életéből. A hosszú nyári szünet és a bölcsődei férőhelyek száma is az otthonmaradás irányába ösztönzi a nők igen jelentős részét.
De mi volt előbb, a tyúk, vagy a tojás?
Védi-e a gyermekeinket, vagy éppen gátolja ez a törvény?
Kényszer, vagy lehetőség az anyáknak?
Néhány pálya (például a pedagógusoké) összhangban van a nálunk kialakult rendszer adottságaival, ugyanakkor a multinacionális cégek munkakultúrájába nem fér bele az évekig tartó kizárólagos anyaszerep.
Pályaválasztásunk során, önálló felnőtt létünk elején valóban döntenünk kellene arról, hogy kié lesz a főszerep?
Karrier vagy család?
Beleférhet-e mindkettő abba a 15-20 évbe, ami a rendelkezésünkre áll?
Szerintetek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése