Óvodakezdés inkább a szülő szemszögéből

Az óvodakezdés gyakran az első elválást jelenti a családi fészektől, az édesanyától, a megszokott környezettől. Ez nem csak a gyermeknek jelent változást, hanem a szülőknek, az édesanyának is.  Ilyenkor a szülői aggodalmak végtelen sora kavarog a gyermekéről „leszokó” családtag fejében:

-Jól érzi majd magát?

-Kap elég ennivalót, innivalót?

-Megfelel-e  az elvárásoknak?

-Megállja-e a helyét, szófogadó lesz?

-Talál-e barátokat?

-Észreveszik-e, hogy milyen ügyes, okos, tehetséges?

Az első tágabb szociális közeg, az óvoda új szabályokat, elvárásokat, és persze új lehetőségeket tartogat, kitárul a világ gyermeknek és szülőjének egyaránt.  Mint minden változást, ezt az új lépcsőfokot is akkor tudja biztonsággal meglépni gyermekünk, ha érzi szülei támogatását és jelenlétét. Azt, hogy melyik gyereknek van még szüksége arra, hogy fogjuk a kezét, és melyik képes egyedül fellépni egy bíztató mosoly kíséretével, azt akkor tudjuk eldönteni, ha értő figyelemmel fordulunk felé. Tudatosítva a saját elvárásainkat, de elfogadva a gyerek pillanatnyi helyzetét, érzelmeit, félelmeit könnyebb az elválás mindkét fél számára.

Ahhoz, hogy a szülő nyugodt körülmények között bízhassa gyermeke nevelését egy számára gyakran idegen pedagógusra, feltétlenül fontos a bizalom.

Manapság számtalan óvodai program és elmélet kínálja magát a változatos szülői elvárások színes skáláján, választani lehet. A döntésben, hogy hova íratjuk gyermekünket, számtalan érv lehet meghatározó:

-Az óvoda közelsége az otthonhoz, a munkahelyhez.

-A nagy kert.

-A már meglévő játszótársak.

-Az elveinkkel egyező program.

-Az egészséges étkezés.

-Kedves óvónéni, aki vagy nekünk, vagy gyermekünknek szimpatikus.

-Külön programok, amiket az ovi biztosít.

A fent említett néhány példa közül bármelyik legyen számunkra a legfontosabb, egy magabiztos döntés, tudatos választás, a tudat, hogy jó helyen hagyjuk szemünk fényét sokat segít az elválásban.

És hogy hogyan váljunk el?

Manapság a beszoktatás nem csak óvodákban alkalmazott módszer, már gyermekmegőrzőkben is elterjedt. Persze a műfaj szabályai kötetlenek, a beszoktatás módja, hossza intézményenként változik, de a cél mindenhol az, hogy a gyerek fokozatosan váljon le szülőjéről, és megismerkedve az új környezettel biztonságban érezze magát.  Ez főleg azoknál a gyermekeknél fontos, akikre eddig még nem vigyázott más az édesanyán és még esetleg egy másik  bizalmi személyen kívül, mert náluk nem csak a helyszín új, hanem az a tény, hogy a mindig mellette lévő felnőtt nélkül marad. A szülő szemszögéből nagyon fontos, hogy ilyenkor benyomásokat szerezhet, tapasztalatot gyűjthet a környezetről, a pedagógusról egyaránt. Óvónőként az a tapasztalatom, hogy a beszoktatási időszakban kialakított összhang mindhárom fél számára fontos és elengedhetetlen a nevelőmunka során.  A beszoktatás egy lehetőség. Lehetőség a felek számára, hogy megismerjék és elfogadják egymás személyiségét, és a szülő számára, hogy segítse gyermekét a csoportban meglévő szokás és szabályrendszer elfogadásához. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy mindezekben a folyamatokban a pedagógusnak irányító, útmutató szerepe van.